Egyszintes Családi Ház Tervek Képek
Ez a különleges, megható kapcsolat és történet teljesen más megvilágításba helyezi a társadalom "nyomorultjait", levisz a szeméttelep legmélyebb zugaiba, de csak azért, hogy ott aztán megmutasson valamit, amitől "napban gyémánt lesz a por", valamit, ami mégis mindenekfelett emberi. Előadásunk célja épp ezeknek az emberi értékeknek a felmutatása. E történet révén arról akarunk mesélni, hogy szülessünk bárhová, akár a társadalom peremére, azért mindenkiben fellelhető olyan jellemvonás, olyan érték, amely kiemeli őt, s a környezete szemében egyedivé, fontossá, értékessé teszi. Pinczehelyi Sándor ismét gáláns gesztust tett: teátrumunkat megajándékozta az előadáshoz tervezett nagyszerű plakáttal, mely önmagában is komoly művészi értéket képvisel. Köszönjük! Szereplők: Momo, 14 éves, arab.................. Tatai Gergő Rosa, 68 éves, ha igaz............... Füsti Molnár Éva Jászai-díjas Lola, 35 éves transzvesztita....... Götz Attila Juszef, 50-60 éves, arab............ Bánky Gábor Jászai-díjas Fordította: Bognár Róbert Színpadra alkalmazta: Lőrinczy Attila Rendezte: Vincze János Jászai-díjas Játéktér: Vincze János és ifj.
még él? nem tudjuk még) és le kellett passzolnia a potyagyereket. A kis Mohamed, akit mindenki csak Momónak hív, Rosa mamánál lakik, aki maga is a "seggével kereste a kenyerét", de mikor már kiöregedett a szakmából, az oldalágról született csemeték pesztrálásáért járó utalványokból tartja fenn magát: Rosa mamánál majdnem mindannyian kurvagyerekek voltunk, és amikor az anyák több hónapra elmentek vidékre strikkelni, előtte meg utána meglátogatták a kölyküket. Hát így kezdtek bajaim lenni az anyámmal. Úgy vettem észre, hogy mindenkinek van anyja, kivéve engem. Erre görcseim lettek, meg gyomoridegességem, hogy hozzám is jöjjön. Mindenhova odaszartam a lakásban a nagyobb feltűnés kedvéért. De hiába. Alföldi már elsőre meghökkentően csavart egyet a történeten azzal, hogy Margitai Ágival, a Kossuth és Jászai díjas magyar színésznővel játszatja a tízéves arab kisfiú szerepét. Jászai díj és hatalmas színészi tehetség ide vagy oda, természetesen nem azért kérte fel Alföldi Margitait a szerepre, mert őt találta a legarabosabb kinézetű tízéves kisfiúnak.
Bűbájos, hihetetlen humorral és tengernyi (pardon: TENGERNYI) szeretettel írt könyv egy kisfiúról, aki hirtelen négy évet öregszik, és már-már azt hiszi magáról, hogy törpe, miközben mind látjuk, hogy ő valójában egy serdülő gyermektestben élő óriás az Élet című meséből. " "Olyan vicces, mint Rejtő. Megríkatott, mint a Lovestory. Mély, mint a Lovakat lelövik, ugye... az első 90 oldalon könnyesre nevettem, az utolsó 4-en meg könnyesre sírtam magam. "
Amikor Émile Ajar Előttem az élet című regénye megjelent 1977-ben Magyarországon, egy pillanat alatt kultuszkönyvvé vált, mert a szabadság levegőjét hozta be hozzánk a merész humorú arab utcakölök életének történetével. A tizenegy éves, kis Momo elbeszéli a hajdani örömlány, Rosa mama, a színesbőrű traveszti, Lola asszony és az eltűntnek hitt, börtönviselt arab apa sorsát. Momo szerepét 2014. október 21-én, két héttel hirtelen bekövetkezett halála előtt játszotta utoljára Margitai Ági, akinek mindig megújulásra képes tehetsége, szakmai alázata, varázslatos nőiessége és kifogyhatatlan energiái csaknem hatvan éven át szolgálták a közönséget. Az előadást 2015. szeptemberétől az ő emlékének szentelve újra játsszuk, szerepét Nagy Mari, a Nemzeti Színház művésze veszi át. Juszuf szerepében Rajhona Ádám helyett pedig Jordán Tamást láthatják. Az eredeti mű jogtulajdonosa: Mercure de France - Színpadi jogok: Editions Gallimard. Bemutató: 2015. szeptember 1.
Csupa ellentmondás ez a regény. Az író személye körül viták bontakoznak ki, a zsidók és az arabok jó barátok, a főszereplőről pedig egy ideig azt sem tudjuk, hogy valójában hány éves. Kezdjük a legfontosabbal: az író, Émile Ajar állítólag nem is létezett. Valóságos személyként igen, de mint regényíró egyáltalán nem. A művet Romain Gary, a neves francia író alkotta, s unokatestvére, Ajar neve alatt jelentette meg, aki 1975-ben meg is kapta érte a nagy elismerésnek számító francia Goncourt-díjat. Maga a cselekmény Belleville-be, egy párizsi negyedbe repíti az olvasót, ahol teljes békességben élnek egymás mellett a különböző nemzetiségű emberek, sőt, ha lehet ezt mondani,, segítik" is egymást abban, hogy életben maradjanak. A kerületben divatos, szinte egyetlen űzhető szakma a prostitúció, amely azon túl, hogy mennyire jól fizető munka, rengeteg nehézséget és lelki értelemben vett nyomort szül. A regény egészét a tízéves (valójában tizennégy) Momo szemszögén keresztül vetíti elénk az író.
Elsőre az elidegenítő rendezés kifejezés ugrik be – vajon azért Margitai játssza Momót, hogy eltávolítson minket a szereplő karakterétől? De erre több mint valószínű, hogy nem a válasz, a megokolás ugyanis a történet kibontakozásával egyre tisztábban érződik. Előttem az élet – mondja a cím és valaki olyannal játszatja a szerepet, aki (habár még számtalan siker áll előtte, ebben biztosak vagyunk) már koránál fogva az élet után van. De ez Ajar történetében egyáltalán nem baj, sőt. Momó véleménye erről tisztába teszi a kérdést: Az élet, az egy olyan izé, ami nem való mindenkinek. Már rég kifigyeltem, hogy az öregek azt mondják: 'fiatal vagy, előtted ez élet', és jóságosan mosolyognak hozzá, mintha örömük telne benne. Felálltam. Jó, tudom, hogy előttem az egész élet, de azért nem fogom emészteni magam miatta. Tehát ha a tízéves Momó szemszögéből nézzük a kérdést, akkor azt is érezhetjük, hogy fuh, végre túl vagyok az életen, elég sokáig tartott: Nincs szemetebb dolog, mint erőnek erejével beletukmálni az életet az olyan ember pofájába, aki már magatehetetlen, és nem akar tovább szolgálni.
Van itt mindenféle: néger, arab, vietnámi, zsidó kisgyerek, az anyukák pedig havonta küldik Rosa mamának a pénzesutalványokat. A kiskölkök jönnek-mennek, cserélődnek, van, aki egy idő után elkerül nevelőszülőkhöz, vagy kis időre az anyja foglalkozik vele. Momo egy érzékeny, az éltről kortársainál felnőttesebben gondolkozó kisfiú, aki 3 éves kora óta tartózkodik Rosa mamánál. Nem ismeri a szüleit, csak annyit tud, hogy anyja is prostituáltként szülte. Tele van szeretet éhséggel, és még a kisebb lopásokkal is csak magára akarja felhívni a figyelmet, hogy törődjenek vele, hogy fontosnak érezhesse magát. Nincsenek illúziói az élettel kapcsolatban, hiszen a sors nem bánik vele kesztyűs kézzel, akárcsak a környezetében lévőkkel. Kurvák, stricik, bevándorlók világa veszi körül, ebben szocializálódik. Mégis a nehéz sorsúak közt is vannak segítőkész, szeretni való emberek. A kávézóban ott az idős, arab származású Hamil úr, aki a Korán és Victor Hugo-könyvek társaságában ücsörög. Momoval szívesen társalog a Koránról, az irodalomról.
Vagy a szomszédjukban egy néger transzvesztita, egykori bokszbajnok, Lola asszony él, aki ha kell pénzzel, élelmiszerrel vagy főzéssel segít nekik. Rosa mama életére fiatalon rányomta a bélyegét, hogy zsidó nőként megjárta a koncentrációs tábort. Ez azóta is sokszor kísérti álmaiban. Különös szokása, hogy ágya alatt tartja Hitler arcképét, és amikor rosszul állnak a dolgok, nézegeti, amitől jobban érzi magát. A pincében pedig van egy zsidó kuckója, ahová ha szükségét érzi, szintén elvonulhat megnyugodni. Fél a múltbeli árnyaktól, és a magánytól is. Amikor már egyre több betegség és a szenilitás gyötri Rosa mamát, fogyatkoznak a gyerekek és a pénzesutalványok, Momo és Rosa mama közt még szorosabbá válik a kötelék. Momo egy felnőttnek is kihívást jelentő helyzetben találja magát, amikor gyerekként rá hárul a Rosa mama ellátásának feladata. Leépülése folyamatában, először csak nem képes elhagyni a lakását Rosa mama (kedves momentum, amikor a szomszédban lakó bútorszállító fivérek szabadnapjukon leszállítják, és megkocsikáztatják a városban az idős nőt, amitől az kivirul), majd pedig már saját magát sem képes ellátni ("mindenhol ereszt").
Igazságtalanság érte őt, és boldog kiskrapekok vesztek el benne. Még örökbe se vehetett egyet, mivel a transzvesztiták túlságosan mások és azt sose bocsátanák meg nekik. Lola asszonynak néha majd meghasad a szíve emiatt. Kadir Juszef úr szerepében Rajhona Ádám nyújt fergeteges alakítást – a lihegő beteg öregembert nézve szinte mi is elkezdünk szuszogni, a humoros párbeszédben pedig minden Ajar által írt térdcsapkodósan vicces ziccert tízpontosan bezsákolt. Végül… végül pedig pontosan azt éreztem, amit a könyv utolsó oldalaiban: sírnék, de nem tudok, elszorul a torkom, de nem vagyok szomorú – viszont nem is az a lecsöppenős meghatottság, inkább az őszinte és vegytiszta beleérzés ebbe a tíz ujjával magával ragadó történetbe. Így inkább a közönséggel tartottam a négyszeri vasvisszatapsolásban, amelyet ízig-vérig megérdemelt ez a csodálatosan színpadra vitt mű. Ha lenne hat kalapom, akkor most mindenki előtt megemelném: Romain Gary, a négy színész és Alföldi Róbert előtt. Mi szívből és szellemből ajánljuk.
48. oldal A fiataloknak törzsre van szükségük, mert anélkül egyetlen csepp lesznek az óceánban, és ettől begolyóznak. 55. oldal Én úgy gondolom, hogy ha az ember valaki nagyon rondával él együtt, a végén már a rondaságáért is szereti. Én úgy gondolom, hogy az igazi rondaságok szenvednek igazán szükségben, és ezért náluk van az embernek a legtöbb esélye. 64. oldal A halál fontosságot ad egy embernek, amikor közeleg, és akkor jobban tisztelik. 65. oldal Az élet, az egy olyan izé, ami nem való mindenkinek. 71. oldal Pofázhat az ember, mindig van mit tanulnia. 84. oldal