Egyszintes Családi Ház Tervek Képek
A vers fő motívuma – mivel nem fejti ki a költő részletesen – inkább szimbólumként értelmezhető, a beszélő összetett érzéseinek, állapotának, sorsának jelképe. szimbólum: "ismertető jegy"(gör. ) szóból; szókép; jelkép; elvont fogalom, gondolat, érzés kifejezése konkrét tárgy vagy jelenség megjelenítése által
Húsz év múlva (Gina emlékkönyvébe) Mint a Montblanc csucsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szívem, többé nem ég; Nem bántja újabb szenvedély. Körültem csillagmiriád Versenyt kacérkodik, ragyog, Fejemre szórja sugarát; Azért még föl nem olvadok. De néha csöndes éjszakán Elálmodozva, egyedül – Mult ifjuság tündér taván Hattyúi képed fölmerül. És ekkor még szivem kigyúl, Mint hosszu téli éjjelen Montblanc örök hava, ha túl A fölkelő nap megjelen… A Húsz év múlva Vajda János hangulatlírájának egyik darabja (a hangulati líra egy hangulat érzékletes megfestése, felidézése, szavak, képek, metaforák segítségével). A vers egy egész élet drámáját zárja bele néhány tömör sorba. Egy szimbólumszerű kép vonul végig rajta: a Montblanc havas, jeges, hegyes csúcsa. Sem nap, sem szél, sem jég nem árt neki, a természet mozgása érintetlenül hagyja. Olyan magasan van, hogy csillagok kelletik magukat mellette, megkörnyékezik, a csúcs azonban havas, rideg fenségében, érintetlenül áll. Műfaja: elégikus hangvételű dal, témája: emlékezés a szerelemre.
A világ- és a magyar irodalomban számos példája van a szenvedő szerelmet megörökítő költeményeknek, a be nem teljesedett szerelmek, csalódások emlékműveinek (pl. Catullus, Balassi, Csokonai, Vörösmarty, Juhász Gyula versei). Vajda János szerelmi lírája a fájdalmas, be nem teljesedett szerelem költészete, Ginához írott műveinek ez az elsődleges élményalapja. Vajda szerelmi költészetében újdonság az el nem múló szenvedélyes vágyakozás, a csalódás miatt érzett, fájdalom állandósága s nyílt, őszinte vállalása. A Húsz év múlva című dal zárt kompozíciójú vallomásvers, melynek fő motívuma – a később Vajda epitheton ornansává (Montblanc-ember) vált – Montblanc-kép. E vers középpontjában is a beszélő áll, az ő állapota, változásai, hangulatai, emlékei alkotják az alkotás témáját, a költeménynek tehát alanya és nem tárgya (például a szerelmes alakja, szépsége) az elsődleges. Mint a filozofikus művekben, ebben a költeményben is nagy nyomatékkal jelenik meg a magány, a Montblanc-kép a beszélő hangulatának, érzelmeinek (szív) és magányának is kifejezője.