Egyszintes Családi Ház Tervek Képek
Fájl Fájltörténet Fájlhasználat Globális fájlhasználat Metaadatok Eredeti fájl (4 057 × 1 840 képpont, fájlméret: 7, 52 MB, MIME-típus: image/jpeg) Kattints egy időpontra, hogy a fájl akkori állapotát láthasd. Dátum/idő Bélyegkép Felbontás Feltöltő Megjegyzés aktuális 2011. február 23., 23:42 4 057 × 1 840 (7, 52 MB) Dcoetzee Crop black bar on right hand side 2011. február 23., 22:46 4 072 × 1 840 (7, 54 MB) Dcoetzee Losslessly remove non-free frame Az alábbi lapok használják ezt a fájlt: Ez a kép járulékos adatokat tartalmaz, amelyek feltehetően a kép létrehozásához használt digitális fényképezőgép vagy lapolvasó beállításairól adnak tájékoztatást. Ha a képet az eredetihez képest módosították, ezen adatok eltérhetnek a kép tényleges jellemzőitől. _error 0
Ily módon Leonardo eléri, hogy az emelkedett vallási témájú kép hozzáférhető lesz mindenki számára, de ez a vallásosság a legegyszerűbb hétköznapi élethez kötődik. Szegfűs Madonna (1478-1481) A Madonna piros szegfűvel szerényebb és talán kevésbé spontán mű. A Gyermek rajza azonban ugyancsak nagyon dinamikus, de talán kevésbé realista. A kompozíció összetettebb. A háttérben megjelennek a gyönyörű, sfumato technikával festett hegyek. Ámulatba ejtő az Istenanya köntöse drapériájának a gazdagsága, hajfestésének a módja, valamint bal kezének szinte tökéletes szobrászi modellálása. Sziklás Madonna (1483-1486) A Sziklás Madonna Leonardo da Vinci első képe, amelyet milánói tartózkodása alatt festett. Azzal a céllal készült a mű, hogy majd a milánói San Francesco Grande templom Szeplőtelen Fogantatás kápolnájának a szárnyas-oltárát díszítse. A barlang témája mindig lenyűgözte az olasz mestert. Szerinte a barlangok sajátos geológiai zsigerek, amelyekben a "fortélyos természet" elhelyezte hatalmas és titokzatos szervezetét.
Először a Sziklás Madonna címe így hangzott: Madonna a Kisdeddel, Keresztelő Szent Jánossal és az angyallal. A kép hátterében gleccserekre emlékeztető hegyek láthatók, ami a természet végtelenségét hivatott jelképezni minden valószínűség szerint ez a kép igazi témája. A művész ugyanennek a témának még egy verzióját elkészíti, amely ma a londoni National Gallery tulajdonát képezi. A művet azért kellett elkészíteni másodszor is, mert Leonardo az első képre nem festett glóriákat. Hermelines nő (1485-1490) A Hermelines nő a lengyel irodalomban Nő menyéttel, vagy Nő menyétkével címen is szerepel, Leonardo da Vinci első milánói tartózkodása alatt készült második (a Zenész portréja után) portréja. A kép a milánói nagykövetnek, Lodovico Sforza kedvencének a lányát ábrázolja. Leonardo da Vinci mesterien fejezte ki az ábrázolt figura belső gazdagságát. Kiérződik a nő energiája, határozott és erős karaktere. Egyszerre eleven és félénk, mint a fehér menyét, amelyet a kezében tart. A gyönyörű nő finom ajkán megjelenik - a más képekről már ismert - alig észrevehető, titokzatos mosoly.
A legérdekesebb kérdés annak a kapcsolatnak a feltárása, ami az első képsíkban levő figura és a mögötte látható természet között megfigyelhető. Ezen a képen is megtalálható a Leonardo da Vincire oly jellemző sfumato. Ez a természet rejtélyes erőinek jelenlétét hivatott kifejezni, amelynek hatalmát az ember kizárólag csak észlelheti, de képtelen ésszel felfogni. Leonardo folyamatosan kutatja az ember helyét a világban. Az egyik lehetséges választ a művész talán Mona Lisa egyedülálló mosolyával fejezi ki. Gioconda arcáról paradox módon megfontolt választékossággal teli bölcsesség sugárzik, amelybe azonban nyugtalanság is vegyül. Mona Lisa Idősebb a sziklánál, amelyek között ül; Miként a Vámpír, Sokszor meghalt, És megtanulta a sír titkait; Mély tengerek búvára volt, S elmerült napjaik maga köré gyűjtötte; Különös kelmékre alkudott Kelet kalmárjaival; Mint Léda, Anyja volt a trójai Helénának, És mint Szent Anna, Anyja volt Máriának; S mindez neki annyi volt, Mint a lantok és fuvolák hangja; S nem él, Csupán az élveteg finomságban, Mely formába öntötte a változó vonalakat, S a kézre és szemhéjra színt lehelt.